Fajok ismertetője

Fajok


Sellők
Atlantisz népességének nagy részét adják ki, számos megjelenési formájuk van, s jellemzően felsőtestük emberi, míg alsó testük inkább hal vagy cet formát vesz fel. Lemuria lakosai között jelentek meg először, s teljesen különálló fajnak számít az Atlantiszitől. A lemuriai sellők sokkal gyorsabbak és többnyire már nem létező halak uszonyait viselik, az atlantisziak sokkal inkább harcra használják, így az robusztusabb. Méretben nem különböznek.
Élethosszuk viszont eltér: a lemuria sellők akár kétezer évet is elérik, addig az atlantisziak között a nyolcszáz év már matuzsálemi kornak számít.
Nem képesek egymással utódot nemzeni, genetikájuk teljesen eltér egymásétól.
Temperamentumban is eltérőek: a lemuriai békésebb, addig egy atlantiszi sellő sokkal harciasabb jellemmel bír, könnyebb felbosszantani is.
A víz fontos lételemül, csakis a tengervíz, ennek ellenére elég sokáig kibírják a szárazföldön is, noha egy kád víz, vagy a folyóban, tóban mártózás nem hozza vissza érzékeiket teljességében. A meleget azonban nem bírják. Ha egy héten belül nem térnek vissza az óceánba, maradandó károsodást szenvednek.


Avian

Lemuria szülöttei, a legősibb fajok közé számítanak, a macskafélékkel egyetemben. Mondhatni, hogy szó szerint a fellegek között járnak: szeretnek fejleszteni, építeni, a technológiai fejlesztések nagy része hozzájuk köthető. Formájuk mindig embertest és madárfej, és szinte mindenkinek van szárnya. Bármilyen fajta madár megjelenik közöttük, többnyire már kihaltak, de a mitológiából és vallásból ismert külsők a legjellemzőbbek.
Atlantiszon sosem telepedtek meg, többnyire csak átmenetileg tartózkodtak ott: Lemuriát tartják otthonuknak. Olyannyira, hogy miután együttesen levonultak az emberi történelem színpadáról, ez a faj az, amely a legkevésbé jelenik meg napjainkban az emberek között.
Csak egymással tudnak utódot nemzeni, élethosszuk kétezer és kétezerötszáz között van.


Feline
Lemuria szülöttei ők is, s atlantiszt is mancsuk közé vették: előszeretettel telepedtek le ott, s tették gazdagabbá az ottani élővilágot. Tették ezt mindenhol, ahol éppen kedvük szottyant.
Jellemre igazi hangulatmacskák, leginkább az élet élvezete, az optimizmus jellemzi őket, a hangulatingadozásuk mellé. Ők azok, akik leginkább jelen vannak az emberek világában jelenleg.
Atlantiszi életük során különváltak fejlődésben a lemuriaktól: az atlantiszi macskák sokkal harciasabbak, technológia orientáltak, míg a lemuriaik magasabbak, addig az atlantisziak robusztusabbak.
Lemuriaiak inkább fehér vagy arany bundával vannak jelen, addig az atlantisziak között  a sárga és fekete a megszokott.
Utódot képesek nemzeni egymással, ez pedig végtelen sokszínűséget hozott a macskafélék világába.
Életkoruk változó: itt is a lemuriaiak élnek a legtovább, kétezer-kétezerötszáz évig, a többiek inkább ezerötszáz, kétezer évig élnek.


Naga
Történetük annyiban érdekes, hogy először Lemuriában jelentek meg, valójában ők az a faj, akik szinte egyszere jelentek meg mindenhol. Éppen ezért a legszínesebb megjelenési formával bírnak:
Vannak, akik hatalmas méretű sárkányok (ők szinte kizárólag lemuria szülöttei), vannak közöttük olyanok, akik sokkal inkább kígyóra emlékeztetnek, szárnyaik ugyan csökevényesek, ám ők is tudnak repülni, mert nem a szárnyukat használják erre.
Közöttük van a legszigorúbb hierarchia, s nem keverednek egymással, így élesen elkülöníthetőek egymástól. A dracok, vagyis a sárkányok a legősibbek, ők akár kétezerötszáz évig is elélnek, míg a nagak között van, aki csak ötszáz évet. Területileg is elhatárolódnak egymástól, s nem keverednek más tájról érkezőkkel fajuk közül. Más fajjal utódot nem tudnak nemzeni.

Vérfarkasok
Atlantiszi kísérlet eredménye a faj. Sokan azt rebesgetik, hogy egyike a megtestesítői a sötétségnek, amit atlantisz akkor képviselt.
A valóság ennél sokkal másabb. Atlantisz merészen és nagyon lelkesen kísérletezett új fajokkal, s ez volt az egyik oldal, amivel átlépték a világegyetem törvényeit. Nem rabszolgának, és nem is munkás lényeknek teremtették őket: csakis a teremtés öröme maga az, ami miatt létrejöttek.
Atlantisz bukása és süllyedés alatt rengetegen segítettek menekülni közülük, így végül a Tanács döntése és az élet védelme alapján úgy döntöttek, adnak még egy esélyt nekik, noha nem kívántak semmi bizonyítékot, hiszen azt éppen a mentéssel tették meg.
Ők az egyetlen faj, akik képesek teljesen állattá változni.
Mivel egy ősi, atlantisz bukásával valójában kihalt faj genetikáját egyesítették az emberivel, sokan faraksként írják le őket, valójában egy domesztikált kutyafaj és egy vadkutya faj kereszteződéséből kialakult fajjal keverték az emberi genetikát, sikerrel.
Bármikor képesek alakot váltani, a Hold ebben nincs rájuk hatással. Másként van rájuk hatással: újholdkor annyira tele vannak energiával, hogy valamivel le kell foglalni magukat, teliholdkor pedig annyira lemerülnek energiában, hogy pihenésre van szükségük, vagy legalábbis életvitelük lassítására.
Mivel regenerációjuk nagyon extrém, így élethosszuk eléri atlantiszi más fajokét: ezerötszáz, kétezer évet is képesek elérni.
Nincs rájuk hatással az ezüst, sőt, éppen, hogy a kedvenc nemesfémük, jelezve a Hold rájuk tett hatását.


Vámpírok
Nincs olyan, hogy sikeres, vagy sikertelen kísérlet, s ők nem egy kísérlet és nem is egy büntetés eredményeként jöttek létre.
Azon atlantiszi papok és segítők, legalábbis az Első Generáció, aki atlantisz bukásának erősebb hatását sikerrel akadályozták meg, hogy a felszabaduló sötét és negatív energiát magukba szívták, engedték, hogy a többiek el tudjanak menekülni, és hogy a kataszrófa hatását a lehető legkisebbé alakítsák át.
Nem tekintenek rájuk hősként, hiszen sokan mások is segítettek, ellenben kissé okolták is őket atlantisz bukásáért. Ez az ellenérzet feléjük idővel csökkent, ahogy látták, mivel is fizettek érte: mivel a halált hívták táncba, valóban meghaltak, az életet kiszívta belőlük a felszabaduló energia. Azonban annyira erős volt, hogy ez visszafelé is ütött: testük megmaradt, a lelkükkel együtt, azonban valójában halottak. Ezt áldozták fel, s hogy létezni tudjanak, emberi vagy más fajok vérére van szükségük időnként.
A másik ár, amit fizettek: a fizikai testükbe zárva élik létüket, s onnan tudják, nehezen elpusztíthatók (de nem lehetetlen), hogy páran az Első Generációs vámpírok közül már távozni akartak, ám nem igazán tudtak végezni magukkal. Így úgy döntöttek, hogy örök álmukat máshogyan teszik meg: vámpírok csoportja őrzi mesterséges álmukat, amit ők idéztek elő maguknak. Felébreszteni őket nem túl tanácsos, ha nem maguktól teszik meg. Csak Első Generációs Vámpír képes velük ilyenkor kapcsolatba lépni velük, de a döntés, hogy felébred-e, az egyén szabad döntése.